péntek, július 23, 2004
Egyetértek az eszmefuttatással, de ki is egészítenem egyben, szokásos vesszőparipámmal. (Képzavar?)
Mert persze minden idők leglúzerebb kormánya már megint dalolva sétált bele a maga ásta gödörbe, de ne csináljunk úgy, mintha lúzerségük szerethetővé tenné őket.
Kevés undorítóbb dolgot tehet egy politikus (több politikus), mint, hogy kipécézi a gyerekeket, tesz velük valami jót, aztán megveregeti a saját vállát.
Mint tudjuk, gyerekkel, kiskutyával és piros autóval bármit el lehet adni. Ezt a politikusok is tudják. A kiskutya és a piros autó nehezen bevethető a hazai nyilvánosság esetében (bár láttam én már Gyurcsány Ferkót bagollyal a karján bohóckodni), ígyaztán valahogy folyton a kiskorú lakosság kerül elő a kalapból.
A gyereknek fogalma sincs, hogy a bácsi, akitől szgépet kapott, politikusbácsi, egyszerűen örül mindennek, ami új, és aztán persze a híradóban vigyorog ezerrel, a politikusbácsi pedig kidülleszti a mellét: lám, ezt én tettem. Az üzenet? Ha a gyerek boldog, a szülő is boldog. Ha a gyerekkel jót teszek, veletek is jót teszek. Ami akár lehet igaz is.
De nekem ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy a kisgyerek ugyanígy örülne akkor is, ha nem kakaóálló PC-t, hanem új készlet zsírkrétát kapna, tehát, a dolog kampányhatékonysága elérhető lenne sokkal kevesebb adófizetői garasból. Plusz nekem ne magyarázza egy politikus se, hogy egész éjjel ébren forgolódik: mit vegyek ma a XVII. kerületi 51. sz. ovi látogatóinak. Ráadásul, hogy nem a winchester a legnagyobb hiánycikk a hazai óvodákban az is biztos. Tutira van jónéhány ovi, ahol nincs rendes játékcucc, festékkészlet, elég dadus sztb., stb.
Akkor inkább üljön oda valamelyik, töltsön el velük egy napot és akkor dülessze a mellét, ha a próbanap végére egyszer sem ordított, egyik kölyöknek sem plezúros a térde, és nem szaladtak előle az ötödik órában hüppögve a sarokba.
Mert persze minden idők leglúzerebb kormánya már megint dalolva sétált bele a maga ásta gödörbe, de ne csináljunk úgy, mintha lúzerségük szerethetővé tenné őket.
Kevés undorítóbb dolgot tehet egy politikus (több politikus), mint, hogy kipécézi a gyerekeket, tesz velük valami jót, aztán megveregeti a saját vállát.
Mint tudjuk, gyerekkel, kiskutyával és piros autóval bármit el lehet adni. Ezt a politikusok is tudják. A kiskutya és a piros autó nehezen bevethető a hazai nyilvánosság esetében (bár láttam én már Gyurcsány Ferkót bagollyal a karján bohóckodni), ígyaztán valahogy folyton a kiskorú lakosság kerül elő a kalapból.
A gyereknek fogalma sincs, hogy a bácsi, akitől szgépet kapott, politikusbácsi, egyszerűen örül mindennek, ami új, és aztán persze a híradóban vigyorog ezerrel, a politikusbácsi pedig kidülleszti a mellét: lám, ezt én tettem. Az üzenet? Ha a gyerek boldog, a szülő is boldog. Ha a gyerekkel jót teszek, veletek is jót teszek. Ami akár lehet igaz is.
De nekem ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy a kisgyerek ugyanígy örülne akkor is, ha nem kakaóálló PC-t, hanem új készlet zsírkrétát kapna, tehát, a dolog kampányhatékonysága elérhető lenne sokkal kevesebb adófizetői garasból. Plusz nekem ne magyarázza egy politikus se, hogy egész éjjel ébren forgolódik: mit vegyek ma a XVII. kerületi 51. sz. ovi látogatóinak. Ráadásul, hogy nem a winchester a legnagyobb hiánycikk a hazai óvodákban az is biztos. Tutira van jónéhány ovi, ahol nincs rendes játékcucc, festékkészlet, elég dadus sztb., stb.
Akkor inkább üljön oda valamelyik, töltsön el velük egy napot és akkor dülessze a mellét, ha a próbanap végére egyszer sem ordított, egyik kölyöknek sem plezúros a térde, és nem szaladtak előle az ötödik órában hüppögve a sarokba.
// bejegyezte: naiv @ 12:58 du. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]