péntek, július 09, 2004

Ha eddig nem említettem volna: úúúúúúúúútálom a főnökömet! Utálom utálom utálom utálom.
És, ha nem tudnám, hogy egy hét múlva lelép és a színét sem látom többé, valószínüleg súlyos attrocitás érné. Például el tudom képzelni, ahogy egy kalapács ütemesen dobol a fején. Vagy valami ilyesmi. Hol vagy már M., hogy újabb tervet szőhessünk a cég szarcsimbók alkalmazottainak kiirtására?!
Normális az, aki reggel köszönés helyett a nyakamba akaszt egy melót, majd leül a hátam mögé és onnan bámulja a vizenyős szemeivel, hogy mit babrálok a gépen? Frankón el kellett zavarni!
Pedig olyan szépen indult ez a nap. Felvettem a kis virágos rucimat, amiben perszehogy csodacsinos vagyok és csodacsinosságom teljes tudatában billegtem végig a szerkbe vezető úton.
Na eddig tartott a jóság.
És már kurvára unom, hogy minden napra jut egy hiszti, aminek semmi más oka nincs, mint, hogy ez a barom akkor érzi kereknek a maga betorzult világát, ha másokat basztathat. Grrrrrrr.

Megjegyzések: Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]





<< Főoldal

This page is powered by Blogger. Isn't yours?

Feliratkozás Bejegyzések [Atom]