naivdiva

Ragtime boogie.
Csak gondoltam megnézem, milyen leírva. Mostanában szeretem mondogatni. Cintányér. Cin-cin.
Hej, de kurvára ráérek! Persze, mert ledumáltam három interjút, meg elkezdtem telefonálgatni másikcikk ügyben, és most lihegek egyet.
Na. Mesélek még. Szóval, az egyik BérHerceg-idegesítő pasi jelentkezget. Hehe. Sose lehessen tudni, miből lesz a tiszavirág.
Nem vagyok lelkes, csak legyeződve a hiúságom. Az is valami. Rémület, hogy mennyire undoríttóan meg lehet találni bárkit két perc alatt ebben a városban.
Mert oké, most ez vicces, de mi lesz, ha eccer milliomosfeleség leszek, és már nem vágyom másra, mint, hogy otthon reszelgessem a körmeimet amíg, a mérhetetlen vagyon súlya alatt alkoholistává/drogfüggővé aszalódott életem párja hazatér, szóval, ha majd akkor akarnak mindenféle elmeőrültek zaklatni, busás haszon reményében. He? Ombudsmanhoz fordulok. Nem mégse, még a végén BérHercegnél köt ki az állampolgári bejelentésem, és akkor kampec az ügynek, nem bírálódik el soha, mert én nem levelezek hivatalosan se egy ilyen patkányszerű alakkal.
Na. Szóval onnan indultam, hogy küldöget nekem küldeményeket az a jóember. És fura mód (bár nyilván nem tehet róla) Jóembernek pont olyan az ímélstílje, mint P.-nek, aki ellenben egy oltári nagy tahó. Hátha ugyanaz az ímélstílje minden 35-40 közötti fővárosi hím egyednek. Drukkol drukkol drukkol. Ez legalább lehetne jófej. Akkor is, ha most csak súlyos visszautasításban részesülhet, mert még mindeg dirib-darabban heverek, és még mindig nem hozta senki az enyvesvödröt, megragasztandó. Meg egyáltalán. Jó nekem így egyedül. Nem akarok megint Éhenkórász Joe lenni. Nem akarom lerepülni a bevetéseimet.
Párdőz a napközbeni észosztásért. Olyan lángelme vagyok, hogy tulképp nem lenne szabad tűzoltókészülék nélkül közlekednem. Megyek és veszek egyet.
A leveleknek meg örülök na. Gyertek a mamához!