naivdiva

Szombat délután elhoztam a macskát. A.-val kocsiba pattantunk, irány a puszta, és hosszas autózás után megérkeztünk a helyisébe, mely M-éknek, következésképp szomszédaiknak is otthont ad. Mint az közismert, szomszédéknál látott napvilágot Zorka cica, aki Gyöngyszem úrnője kell, hogy legyen.
Zorka a legstrammabb cicacsaj ever, ugyanis a másfél órás autóút alatt egy nyikkantás sem hagyta el a száját, ellenben békésen aludt, majd A.-éknál (ahol átmeneti otthonra lelt, míg Gyöngyszem elkészül) irdatlan szőrbozolással, fújással és óbégatással védte meg magát az öt nagytól. Mármint macskától. Két óra ott-tartózkodás után a bentlakó magabiztosságával boríott magára egy fényképet, és bóklászott jobbra-balra. Reggel az egyik szelídebb őshonost konkrétan elzavarta a kaja mellől, hogy így jusson némi potyarepetához. Vagány csajszit sikerült beszerezni na. Alig várom, hogy együtt lakjunk:)

Ma pediglen A. pasijának volt meglepetés piknik-partyja a Margit Szigeten, ahova kb. 15-en vonultunk ki plédestül, magnóstul, rollerestül, parfétortástul. Régen szórakoztam ilyen jól, igazi békebeli hangulat, tollaslabda, gyerekzsivaj, kutyaugatás, szansájn, dídzsé, napszemüveg.
Az idillt csak egy enyhén exibicionista harcművészetes-izés trió zavarta meg, akik pont ott viccelődtek a formagyakorlataikkal, ahol a srécok fociztak. Félreértés ne essék, semmi bajom a harcművészetekkel, de az azért kissé röhejes, amikor két csávó meg egy csaj szigorú fekete póló-szürke nagdág szettben, vezényszóra ül fel a margitszigeti nagyréten, majd a gyakorlatok végeztével nyílt színen öltöznek vissza civilbe.
Kifelé sétálva ABBÁ-t ordíttatott a társaság a hordozható magnón, amit sajnos nekem kellett hordozni, bár tulajdonképpen még az is vicces volt.
És holnap megyek és meglátogatom Zorkát, akiről majd képet is mutatok, ha letöltöttem a gépről, becsszó.