vasárnap, július 04, 2004
Végre itt a (majdnem) kánikula. Naiv örül.
Nagybátyámék (sajtvágó cucc mindenkinek beugrott?) pedig kerti partit szerveztek, tegnap ott tobzódtunk mind ahányan, szüleimet leszámítva, akik egy testcsellel kiautóztak Szlovákiába a hétvégére.
Frenetikus volt, nem is tudtam, hogy a családom egy része úton van alkoholizmus felé. Ugyanis délután fél 3-kor úgy kellett elhajolgatni az érező jégerek, törkölyök, borok elől. Én se vagyok kispályás, de ez azért túlzás.
Végül teljes anomáliába fulladt az est. Miután a nagyszüleim távoztak, a maradókkal (kb. 10 fő) belekezdtünk egy soha véget nem érő rikikbe (két pakli, tizennégy osztás oda, aztán vissza), és akkor már nem lehetett nemet mondani a piákra, bár még mindig én voltam a legkevésbbé ittas. Nem is részletezem, legyen annyi elég, hogy többek helyett pirult az egyébként vastag bőr a képemen. Fél kettőre értem haza (súlyos lelkiismeret-furdalás közepette), a macskák óbégatását már a liftben hallottam. De szerencsére nem haltak éhen...
Ma aludtam, amíg bírtam (11). Szerencsére a macskák gyorsan átszoktak a vidéki hajnali kelésről az én tempómra, úgyhogy kb. 1/2 9-ig nyugi van reggel, és a kaja után még hagynak dögleni. Aztán átslattyogtam Évihez, aki épp Horvátországban leledz, megetettem a cicáit, és hazajöttem a családi hajlékba.
Csendben jegyzem meg, még jó, hogy nincs több cicás ismerősöm, kezd kicsit sok lenni az átmenetileg elárvult egyed.
Na mindegy, erre a nyárra nekem ez jutott, nem megyek nyaralni az idén, mert nincs rá pénzem, meg nincs is kivel, meg a franc akar nyaralni, ha dolgozhat is helyette. Ugye.
Sebaj, megjavult M. videója, ma szerintem a meccs után Almodovar-estet tartok. Az is valami:)
Nagybátyámék (sajtvágó cucc mindenkinek beugrott?) pedig kerti partit szerveztek, tegnap ott tobzódtunk mind ahányan, szüleimet leszámítva, akik egy testcsellel kiautóztak Szlovákiába a hétvégére.
Frenetikus volt, nem is tudtam, hogy a családom egy része úton van alkoholizmus felé. Ugyanis délután fél 3-kor úgy kellett elhajolgatni az érező jégerek, törkölyök, borok elől. Én se vagyok kispályás, de ez azért túlzás.
Végül teljes anomáliába fulladt az est. Miután a nagyszüleim távoztak, a maradókkal (kb. 10 fő) belekezdtünk egy soha véget nem érő rikikbe (két pakli, tizennégy osztás oda, aztán vissza), és akkor már nem lehetett nemet mondani a piákra, bár még mindig én voltam a legkevésbbé ittas. Nem is részletezem, legyen annyi elég, hogy többek helyett pirult az egyébként vastag bőr a képemen. Fél kettőre értem haza (súlyos lelkiismeret-furdalás közepette), a macskák óbégatását már a liftben hallottam. De szerencsére nem haltak éhen...
Ma aludtam, amíg bírtam (11). Szerencsére a macskák gyorsan átszoktak a vidéki hajnali kelésről az én tempómra, úgyhogy kb. 1/2 9-ig nyugi van reggel, és a kaja után még hagynak dögleni. Aztán átslattyogtam Évihez, aki épp Horvátországban leledz, megetettem a cicáit, és hazajöttem a családi hajlékba.
Csendben jegyzem meg, még jó, hogy nincs több cicás ismerősöm, kezd kicsit sok lenni az átmenetileg elárvult egyed.
Na mindegy, erre a nyárra nekem ez jutott, nem megyek nyaralni az idén, mert nincs rá pénzem, meg nincs is kivel, meg a franc akar nyaralni, ha dolgozhat is helyette. Ugye.
Sebaj, megjavult M. videója, ma szerintem a meccs után Almodovar-estet tartok. Az is valami:)
// bejegyezte: naiv @ 5:02 du. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]