naivdiva

Elromlott a discman-em. Napok óta hallgatom, amit az emberek összefecsegnek a villamoson. A solymári tántik sápítozását az időjárásról, a két kamaszt, akik egymásnak büszkélkednek, ki kit vert meg a hétvégi buliban (sic!), a gyereket, aki anyja idegesítésére visszaszámol az indulásig. A mai fejezet mellbevágó volt.
Helyszín: Moszkva tér, 59-es villamos.
Felszáll egy homeless. Sok van belőlük a környéken. Van aki reggel még munkáért áll sorba, aztán, ha nem esik be semmi, kéreget. Szóval felszáll. Hangosan jónapot, jó utazást kíván, közli, hogy hajléktalan és munkanélküli és kéri a tisztelt utasokat, szánják meg pár forinttal. Mintha gyufát gyújtottak volna egy gázzal telt kamrában.
- Hazudik!
- Többet szed össze, mint a nyugdíjam!
- Nincs pénze, azért van festve a haja?! (?!?)
- Negyvenezret keres így naponta!
- Menjen dolgozni!
Az öt mondat olyan gyűlölettel van átitatva, hogy magam is megrémülök. A homeless tudomást sem vesz a szitkokról, lassan végigmegy a kocsin, megköszöni a huszasokat, a következő megállónál leszáll. Én meg nem értem. Ezeket az embereket senki sem kényszeríti, hogy adakozzanak. Ha nem adnak, nem adnak. De miért gyűlölik?
Persze, én is ismerem azt a párost, akikből az egyik vaknak tetteti magát, a másik koldul kettőjük nevében. Nekik nem adok pénzt, mert láttam már a "vak koldust" a botja nélkül rohangálni. De ez az én döntésem. Ettől nem gyűlölöm, nem utálom, egyszerűen nem adok.
Miért fröcsögtek ma ezek az emberek egy koldusra?