naivdiva

Jóreggelt a dolgozó népnek!
Kérjük a kettes vágány környékét elhagyni, feltartóztathatatlan tehervonat érkezik. Szállítmánya: több köbkilométernyi fekália.
Már bocs.
Azt hiszem lassan feladom a harcot, és nem kívánom kontrolálni kis életem kis történéseit. Az Úristen úgy döntött ebben az évben velem szórakozik. Minek kapálózzak? Remélem jövőre rám un.
Ne aggódjon senki, nem történt semmi különös, hátradőlök és röhögök. Sírva vigad a magyar.

Koncentráljunk a jó dolgokra: tegnap felmentem Szakmukihoz, aki szerintem már az utolsókat rúgja, de legalábbis napi ötször elátkozza a pillanatot, amikor elvállalta Gyöngyszem renoválását. Egy órát pacsáztunk, mire sikerült kikeverni az ideál sárgát, ami Gyöngyszem falait borítja majd. Hat színminta sorakozik jelenleg takaros egymásmellettiségben a konyhafalon. Oda úgyis csempe megy.
A galéria piros falának pedig megkongatták a lélekharangot. Rajtam kívül mindenki tisztában volt vele, hogy, ha a piros festékszínezőt belekeverjük a fehér diszperzitbe ocsmány málnafagyi-színt kapunk? Szólhatattok volna....

Na mostmár mindegy. Ma festés, a héten csempézés, hétvégén konyhabútor vásárlás. Mingyár költözöm. Gang, macska, szomszédnénik.