naivdiva

LucaSzéke, akit korábban Gyöngyszemnek hívtak nagy dologgal lepett ma meg. Csendes vajúdás után galériát szült.
A hét közepén - a csempe mizéria kiderültekor - úgy döntöttem, nem látogatom egy ideig, mert nem bírom, hogy kész lehetne már, de mégsincs. Aztán ma valahogy úgy esett, hogy épp leendő lakásom közelében ütött rajtam néhány szabad perc, és nem tudtam ellenállni. Liftbe szálltam, irány az éteri magasság! Az ajtó előtt megint elbizonytalanodtam, de a kulcs valahogy magától a kezembe került. Benyitottam. Elsőre semmi különös, a fürdőszobát céloztam meg, hogy szembesüljek a ténnyel: ismét egy szétvert tisztálkodóhelyiség boldogtalan tulajdondosa vagyok. De nem jutottam el a fürdőig.
Gyanús volt a fény. Nem így szokott beszűrődni. Gyanús volt az illat. Nem szokott lakkszag terjengeni.
Ott áll bizony, hat lábon, félmahagónira pácolva, hat négyzetméter és mind az enyém. Onnan fogok letekintgetni reggel, oda fogom felvonszolni magam este. Galéria.