péntek, augusztus 06, 2004
Megkérdezte egyik kolléganő, mit vigyorgok, mint a vadalma? Krónikások, elő a tollat! Rendkívüli satóttájékoztatót hívok össze! Breaking news! Diktafont ide! Ilyen csak százévben egyszer! Csak önöknek! Csak most! Csak ezen a csatonán! Naiv első vigyora száz év óta!
Csak. Azért vigyorogtam, mert csak. Meg itt volt rémhelyes, ámde nagyontartózkodó Informatikus Fiú. Tőle mindig jókedvre derülök.
Tényleg. Régen úton-útfélen vigyorogtam. Régen szerettem az emberiséget. Tényleg. Hiányzik az az érzés. De most nem szeretem az emberiséget.
Csak. Azért vigyorogtam, mert csak. Meg itt volt rémhelyes, ámde nagyontartózkodó Informatikus Fiú. Tőle mindig jókedvre derülök.
Tényleg. Régen úton-útfélen vigyorogtam. Régen szerettem az emberiséget. Tényleg. Hiányzik az az érzés. De most nem szeretem az emberiséget.
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]