péntek, augusztus 06, 2004

Megkérdezte egyik kolléganő, mit vigyorgok, mint a vadalma? Krónikások, elő a tollat! Rendkívüli satóttájékoztatót hívok össze! Breaking news! Diktafont ide! Ilyen csak százévben egyszer! Csak önöknek! Csak most! Csak ezen a csatonán! Naiv első vigyora száz év óta!
Csak. Azért vigyorogtam, mert csak. Meg itt volt rémhelyes, ámde nagyontartózkodó Informatikus Fiú. Tőle mindig jókedvre derülök.

Tényleg. Régen úton-útfélen vigyorogtam. Régen szerettem az emberiséget. Tényleg. Hiányzik az az érzés. De most nem szeretem az emberiséget.

Megjegyzések: Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]





<< Főoldal

This page is powered by Blogger. Isn't yours?

Feliratkozás Bejegyzések [Atom]