hétfő, augusztus 16, 2004

Rém ingerszegény élet keres ingereket.
Teljes leépülésben vagyok, mármint lelkiekben, tetszik érteni.
Vicces dolgok nagyon rég nem történtek, olyan kis decens mindenki körültöttem, hogy az már fáj. Hol vannak a bebaszva ordítozós régi szép idők? Persze tudom, hogy az ember nem marad 20 éves örökké, de mostanában már csak a kötés hiányzik a kezemből, meg a konty a fejemről, a teljes nagymamisághoz.
Lehet, hogy tényleg meg kellene (faszér' kellene, M. paráztatott rá, hogy nem írjuk le azt, hogy kéne, gyakornokságom első hetében), szóval meg kellene pattanni innen néhány hónapra. Hátha bekövetkezne a metamorfózis, és mire hazajövök, összes barátom ismét nyálcsorgatós infantilisre váltana. Vagy asse lenne jó? Nyilván beutaltatnám az összest a zidegelmére rögvest A. Mádréjével. De legalább történne valami.
Naiv szépen dolgozik (nagy büdöst, jelenleg belülről bomlasztom a rendszert), aztán hazamegy, néz tévét, olvas szépen, lefekszik, alszik. Reggel felkel, dolgozik, hazamegy.... stb., stb., stb. Oké, néha meglátogatom némely barátaimat a kapcsolattartás végett.
De én úgy bírnék kirándulni, meg elutazni, meg berúgva kóborolni éjszaka, meg találkozni pontokkal, meg mittomén. Nem-e lehetne-e ezt-e?

Megjegyzések: Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]





<< Főoldal

This page is powered by Blogger. Isn't yours?

Feliratkozás Bejegyzések [Atom]