csütörtök, augusztus 12, 2004
Van valami szívszorítóan szívmelengető egy állatklinika várójában.
Mindenki úgy aggódik a sajátjáért, mintha a gyerek lenne bent, és jó nézni a felszabadult arcokat, amikor az orvos közli, hogy minden OK. Vicces nézni az oltásra hozott, kisbabaként tutujgatott görényeket, és nyugton nem maradó újfullandikat, meg hisztériásan ugató spánieleket, meg a sok macskahordót, és hallgatni, ahogy felháborodottan nyávognak az azokban utazók.
És rossz nézni, ahogy sírva követi a kutyáját egy meglett nő a röntgenbe....
Zorkát most műtik, először, kiderült, hogy a könyöke is eltört, úgyhogy három hét múlva jön a második menet.
Mindenki úgy aggódik a sajátjáért, mintha a gyerek lenne bent, és jó nézni a felszabadult arcokat, amikor az orvos közli, hogy minden OK. Vicces nézni az oltásra hozott, kisbabaként tutujgatott görényeket, és nyugton nem maradó újfullandikat, meg hisztériásan ugató spánieleket, meg a sok macskahordót, és hallgatni, ahogy felháborodottan nyávognak az azokban utazók.
És rossz nézni, ahogy sírva követi a kutyáját egy meglett nő a röntgenbe....
Zorkát most műtik, először, kiderült, hogy a könyöke is eltört, úgyhogy három hét múlva jön a második menet.
// bejegyezte: naiv @ 11:36 de. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]