naivdiva

Zorka ma reggel nem ment enni. Ha eltűnik az a macska, én nem tom micsinálok.
Fellázadok, elvesztem minden hitem, nem jövök többet dolgozni, kikapcsolom a telefonom, behúzom a függönyt a sötétítőt és megvárom, amíg az Úristen megszabadít a szenvedéseimtől.
Sokat elbírok, edzve vagyok, de ami sok, az sok.
Én tudom, hogy a baj mindig csőstül, de annak a kurva csőnek is kell legyen vége.
Vagy ezek a dolgok egymást hatványozzák? Valaki mondja meg, hogy szabaduljak ki ebből a spirálból!!!! Lécci lécci, lécci.
Nem vagyok olyan rossz, hogy ezt érdemeljem. Ennél sokkal jobbat érdemlek. Tényleg. Engedelmes gyermeke vagyok a szüleimnek, jó testvére hugomnak és nővéremnek, középlelkes munkaerő, szintúgy középlelkes egyetemista. Igaz, barátnak csapnivaló vagyok, de hát senki sem tökéletes.
Könyörüljön meg már rajtam valaki ott fent.
És ne azt a pici macsekot tessék szívatni, aki, ha elkóborolt, most ott ül valami háztetőn, mind a húsz dekájával és nagyon éhes, és nem talál haza.

Megvan! Nem lehetne, hogy egyszerűen belémcsapjon a villám? Egypiszokkal elmegy az egész, nem kell újabb és újabb hülyeségeket kitalálni. Deal?