naivdiva

Bepótlom, amit a blogger tegnap elmulasztott:


Hú, az este kicsit félrecsúszott, kötelező kollegiális piálásban kellett részt venni. Alapból utálom, ha muszáj inni, pláne, ha semmi kedvem a társaság egy részéhez, de nem volt kibúvó, ígyhát.
Lenyomtam három vilmost, enyhítendő a feszültséget és ma reggel megállapítottam, hog irdatlan jó kondiban vagyok - még a fejem se fáj.
Viszont. Exfőnököm, az Ámokolós, nem kicst nyomult - szerencsére még hulla részegen is képes voltam verbalice visszaverni minden támadást. Fizikai kontakt nem volt, az est kezdetén rutinosan az asztal másik oldalán foglaltam helyet.
Ez a barom - akiről már kifejtettem, hogy nem kicsit nárcisztkus - szentül meg van győződve róla, hogy ellenállhatatlan, közben meg egyszerűen egy elhízott harmincas, akin erőst meglátszik a húsz év masszív piálás. Egyszóval nem egy leányálom.
Mindig felháborít, ha valaki ilyen súlyosan túlértékeli magát. Részegen hihetetlen szófordulatokra vagyok képes, úgyhogy egy idő után vinnyogva vonult vissza - legnagyobb megelégedésemre.

Amúgy meg még mindig csak szerda van, utálom szerdát, meg a csütörtököt, a pénteket nem annnyira, de legislegjobban a szombatot szeretem. Ezt a most következőt meg kifejezetten imádni fogom - buliba megyek, ahol várható Rosszfiú felbukkanása. Nyilván porig fogom alázni magam, de adddig is.