csütörtök, szeptember 30, 2004
Ezoterikus félóra
És azon filóztam, hogy, ha Nyulinak van igaza (és ő már csak tudja, mert mindannyiunk közül ő a legboszorkább) és a káoszból valami jónak kell születnie, a helyzet megnyugtató.
A lakásom maga a megtestesült rendezetlenség. A fura az, hogy egyelőre a rezgéseit sem érzem, mert semmi sem ott van, ahol lesz (érted?), bár már látom egy-két képnek a tuti befutós helyét a falon, meg a textileket, ilyesmi. De nem tudom, milyen színt áraszt (bár rányomultam a zöldre, mert az jó nekem).
Talán el kell engedni mindent, sodródjon, amerre akar, velem együtt, vigyen el, aztán lesz, ami lesz. Mint Zorka a lépcsőn.
Ennél összevisszább már nem lehet, és ez megnyugtató. Csomag velem so far, persze az sem biztos, majd kiderül, egymás agyára megyün-e záros határidőn belül.
Ő nyugalmat sugároz, és ez most kell. Nagyon kell.
És azon filóztam, hogy, ha Nyulinak van igaza (és ő már csak tudja, mert mindannyiunk közül ő a legboszorkább) és a káoszból valami jónak kell születnie, a helyzet megnyugtató.
A lakásom maga a megtestesült rendezetlenség. A fura az, hogy egyelőre a rezgéseit sem érzem, mert semmi sem ott van, ahol lesz (érted?), bár már látom egy-két képnek a tuti befutós helyét a falon, meg a textileket, ilyesmi. De nem tudom, milyen színt áraszt (bár rányomultam a zöldre, mert az jó nekem).
Talán el kell engedni mindent, sodródjon, amerre akar, velem együtt, vigyen el, aztán lesz, ami lesz. Mint Zorka a lépcsőn.
Ennél összevisszább már nem lehet, és ez megnyugtató. Csomag velem so far, persze az sem biztos, majd kiderül, egymás agyára megyün-e záros határidőn belül.
Ő nyugalmat sugároz, és ez most kell. Nagyon kell.
// bejegyezte: naiv @ 1:41 du. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]