vasárnap, szeptember 19, 2004
Massza. A hétvége ekvivalenciája ez esetben.
Barna, nyúlós, ragadós, dzsuva.
Nemtom miért. Mindig, minden napnak van hangulata, szaga, íze, állaga. Ez a két nap massza. Összefolyik és mégse, ragad és mégse, nyúlik, de nem.
Nemtom miért.
A péntek vicces volt. A bénázás a találkánál, a bénázás a beszélgetés kezdetén, M. a második fröccs után, én a harmadik spangli után, az a borzalmas, szíriölkilör-fejű csávó, meg a kép megint.
M. verekedett éjszaka, ahogy állítólag szokott - mennyémáarrébb.
Szombat: konyhabútor állt a házhoz végre, 3,5 óra a zikeában, aszittem megőrülök. Persze ajtó még nincs, csak korpusz (baszki ez a neve a fehér doboznak, amire aztán az ajtót akasztod!), majd jön az ajtó is.
Ma meg meló. Ez az alja a dzsuvának. Otthon akarok henyélni, olvasni végre, feloldódni az aliglétben, hogy nem hív senki, nem kell menni sehova, nem akar senki semmit.
Én sem.
Barna, nyúlós, ragadós, dzsuva.
Nemtom miért. Mindig, minden napnak van hangulata, szaga, íze, állaga. Ez a két nap massza. Összefolyik és mégse, ragad és mégse, nyúlik, de nem.
Nemtom miért.
A péntek vicces volt. A bénázás a találkánál, a bénázás a beszélgetés kezdetén, M. a második fröccs után, én a harmadik spangli után, az a borzalmas, szíriölkilör-fejű csávó, meg a kép megint.
M. verekedett éjszaka, ahogy állítólag szokott - mennyémáarrébb.
Szombat: konyhabútor állt a házhoz végre, 3,5 óra a zikeában, aszittem megőrülök. Persze ajtó még nincs, csak korpusz (baszki ez a neve a fehér doboznak, amire aztán az ajtót akasztod!), majd jön az ajtó is.
Ma meg meló. Ez az alja a dzsuvának. Otthon akarok henyélni, olvasni végre, feloldódni az aliglétben, hogy nem hív senki, nem kell menni sehova, nem akar senki semmit.
Én sem.
// bejegyezte: naiv @ 3:46 du. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]