péntek, szeptember 24, 2004
Nem tekinthetek el a ténytől, hogy Ősz Kapitány előrenyomul.
Ma (nagyon reggel) a Vársomajor kifejezetten októberi arcot öltött, ami nem szép tőle, mert még simán kibírtam volna néhány napot a vénasszonyokból.
De nem. Rothadó levélszag és esővíz mindenütt. (Kivéve a csurig felejtett szemetes-konténernél, mert ott szerintem maga a vilgmindenség rothadt, legalábbis a szagokból ítélve.)
És egész nap ég a neon a szerkesztőségben, amit pláne utálok.
A neonról mindig az jut eszembe, amikor elsős-másodikos koromban nyűglődtem a napköziben, bizonyos Edit néni karmai között, mert Anya és Apa sokáig dolgozott, és mindig értem jöttek utóljára. Ott égett mindig a neon, és hiába kukkoltam volna az utcát, hogy jön-e a felmentősereg, mert a saját kétcopfos tükörképemen kívül nem láttam semmit.
Ma (nagyon reggel) a Vársomajor kifejezetten októberi arcot öltött, ami nem szép tőle, mert még simán kibírtam volna néhány napot a vénasszonyokból.
De nem. Rothadó levélszag és esővíz mindenütt. (Kivéve a csurig felejtett szemetes-konténernél, mert ott szerintem maga a vilgmindenség rothadt, legalábbis a szagokból ítélve.)
És egész nap ég a neon a szerkesztőségben, amit pláne utálok.
A neonról mindig az jut eszembe, amikor elsős-másodikos koromban nyűglődtem a napköziben, bizonyos Edit néni karmai között, mert Anya és Apa sokáig dolgozott, és mindig értem jöttek utóljára. Ott égett mindig a neon, és hiába kukkoltam volna az utcát, hogy jön-e a felmentősereg, mert a saját kétcopfos tükörképemen kívül nem láttam semmit.
// bejegyezte: naiv @ 2:50 du. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]