naivdiva

Tessék gyerekek, kaptok ma gyönyörködni valót.
Azt még e helyütt nem vallottam be, hogy kamaszságom teljében hat hónapot töltöttem Asztráliában. Rühelltem az egészet, de ez most nem érdekes. Meg akartam mutatni azt a dolgot, amiért hajlandó lennék visszamenni.
Az pedig ez a hatalmas, vörös óriás:





William Gosse térképész 1873-ban fedezte fel és Ausztrália miniszterelnökérrõl, Sir Henry Ayersről, Ayers-sziklának nevezte el. Ám azt nem tudta, hogy a sziklának az őslakók már adtak nevet: Uluru. Ez nekem sokkal jobban tetszik. (Egyébként is nagyon jó neveik vannak az aboriginal-oknak.)
Amikor a nap hajnali sugarai szétfutnak az égen, az Uluru fényleni kezd. Az óriási monolit feketéből sötét mályvaszínűvé változik, s körvonalai fokozatosan egyre élesebbek lesznek. Amikor a nap első sugarai rásütnek, a kövön a vörös és rózsaszín különféle árnyalatainak pazar orgiája tör ki, a színek elképesztő sebességgel kergetik egymást a felszínén. A színek változása egész nap folytatódik, estére az egész színképet végigjárják az aranyos és rózsásvöröstől a karmazsinvörösig és a mély bíborig.

Na, ezt a darab követ szeretném megsimogatni egyszer...