csütörtök, szeptember 30, 2004
Túl vagyunk az első közös éjszakán, Gyöngyszem, meg én.
Nem mondanám, hogy nyugodt volt. Zorka elég béna a galérialépcsőn. Fölfelé még csak-csak, lefelé viszont a közepén elengedi magát, nincs türelme lepipiskedni, lesz, ami lesz, becsukja a szemét és legurul. Többször ébredtem irtózatos puffanásra majd nyávogásra. Gondolom előbb-utóbb megtanulja.
A csajok hoztak pezsgőt, meg tortát - ez utóbbi súlyos kihívások elé állított, még egy rohadt késem sem volt, hogy felvágjuk. Viszont összeraktuk a békanapét (Hugi szójátéka a békazöld kanapéra), M. és pasija szerves közreműködésével.
Gyöngyszem neve mától Nomádia, legalábbis addig, amíg néhány alap cuccot be nem szerzek. Szerencsére van egy alighasznált hűtő a környékemen, ha minden jól megy, a hétvégén elhozom. A többi meg majd alakul.
Csomag egy tündér, tegnap segített elhurcolkodni M.-től, ami nem volt egyszerű, többkörös menet, Zorkával nehezítve, akire épp rájött a csökönyöskedhetnék (hiába, az én macskám!), alig bírtam beszuszakolni a macskahordóba. Viszont legalább nem hányt. Mármint Zorka, nem Csomag. Ő állítólag 12 éves korában rókázott utoljára.
Fáradt vagyok, hulla fáradt. Persze ez momentán rajtam kívül senkit sem érdekel, engem annál inkább. Önző álláspont. Aludni akarok. Sokat.
Nem mondanám, hogy nyugodt volt. Zorka elég béna a galérialépcsőn. Fölfelé még csak-csak, lefelé viszont a közepén elengedi magát, nincs türelme lepipiskedni, lesz, ami lesz, becsukja a szemét és legurul. Többször ébredtem irtózatos puffanásra majd nyávogásra. Gondolom előbb-utóbb megtanulja.
A csajok hoztak pezsgőt, meg tortát - ez utóbbi súlyos kihívások elé állított, még egy rohadt késem sem volt, hogy felvágjuk. Viszont összeraktuk a békanapét (Hugi szójátéka a békazöld kanapéra), M. és pasija szerves közreműködésével.
Gyöngyszem neve mától Nomádia, legalábbis addig, amíg néhány alap cuccot be nem szerzek. Szerencsére van egy alighasznált hűtő a környékemen, ha minden jól megy, a hétvégén elhozom. A többi meg majd alakul.
Csomag egy tündér, tegnap segített elhurcolkodni M.-től, ami nem volt egyszerű, többkörös menet, Zorkával nehezítve, akire épp rájött a csökönyöskedhetnék (hiába, az én macskám!), alig bírtam beszuszakolni a macskahordóba. Viszont legalább nem hányt. Mármint Zorka, nem Csomag. Ő állítólag 12 éves korában rókázott utoljára.
Fáradt vagyok, hulla fáradt. Persze ez momentán rajtam kívül senkit sem érdekel, engem annál inkább. Önző álláspont. Aludni akarok. Sokat.
// bejegyezte: naiv @ 12:00 du. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]