naivdiva

Abban a házban lakom (már majdnem két hete), ahol Anya felnőtt. A nagyanyám 65 éve lakik ott.
Lakik egy néni az elsőn. Kertész néni már Anya legkorábbi emlékeiben is ősöreg volt, fehér hajjal állt a konyhájában, áradt a zsírszag, sült a ránotthús.
Kertész néni konyhaablaka előtt minden reggel elmegyek és minden reggel megkérdezi:
- Te most melyik vagy?
És nem arra gondol, hogy a négy unoka közül. Arra gondol, hogy az anyám vagyok, vagy én.
Néha azt gondolom, Kertész néni maga Yoda, örökké fog élni, de legalábbis nagyon sokáig, és, ha már ő maga időtlen, nem akarja követni a generáció váltásokat a családban. Anya vagy én, egyre megy neki, ugyanúgy örül, mert mi vagyunk az izékéék a harmadikról. Anyával még a nevünk is ugyanaz, neki tökmindegy, a fiatalabb vagy az idősebb, ugyanúgy derül fel az arca, bármelyikünket látja.
Egy módon lehet zavarba hozni, ha egyszerre jelenünk meg az ablaka alatt...