szombat, október 30, 2004

Be kell vallanom, hogy az előző post bejegyzése után 1,5 órával a 6-os megállójában álltam, egy műanyag pohárral, meg a benne lötyögő legultrakommerszebb kékfrankossal a kezemben.
Csak egy pár órára inogtam meg: ott ugyanis elgondolkoztam ezen az öregedés dolgon, aztán mint egy idióta nikkelbolha pattogtam végig a koncertet. Végül kikötöttünk a város legújabb értelmiségi-gyűjtő helyén, és minden visszazökkent a normális kerékvágásba.
Ott rájöttem, hogy az ember eldöntheti: vagy felnő, vagy nem. Köztes megoldás ritkán.
Elnéztem az érkezőket: harmincközeli csajok 15-nek öltözve, harmicas, ám negyvennek tűnő pasik oldalán, vihi-vihi, jajdecukivagyunk stb. stb.
Bár már többször leszögeztem, herótom van ettől a társaságtól, most nem fejtem ki mégegyszer. Én vagyok a hülye, faszér' kell nekem félévente bepróbálkoznom.
Na. Most összekapom magam, elmegyek ebédelni az anyámékhoz, este pedig tisztes felnőtt módjára szétcsapom magam M.-éknél. Kultúrált szórakozás lesz, már látom.

Megjegyzések: Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]





<< Főoldal

This page is powered by Blogger. Isn't yours?

Feliratkozás Bejegyzések [Atom]