naivdiva

Megint itt a megálmodós időszak.
Néhány évente beköszönt egy-két hónap, amikor megálmodok dolgokat. Mondhatjátok, hogy baromság, mindenki azzal álmodik, ami foglalkoztatja, aztán egy-két ügy beüthet.
De ez más. Konkrét helyzeteket, érzéseket, hangulatokat álmodok. Aztán bejönnek, és állok, mint a Bálám szamara, hogy miafasz.
Be is szoktam parázni, nehogy valami katasztrófát álmodjak, és ráhozzam az emberiségre a hét csapást, vagy a fejemre a féltéglát.
Ugyanakkor vicces. A lényeg, hogy nem kell agyalni rajta reggel. Ha úgy van, hogy meg kell történnie, megtörténik. Ennyi fatalizmus engedtessék meg nekem.
Hátha ma a lottóötösről fogok álmodni...