naivdiva

Olyan szép lenne az élet, ha képes lennék rá, hogy egyszerűen kicsukjam azt a szartengert, amiben doglgozom. Napok óta gondolkozom azon, hogy tulajdonképpen örülnöm kéne: van munkahelyem, ergo kapok fizetést, de nincs munkám. Elvileg ez jó felállás. De sajnos egy maximalista és egy sztahanova szerelemgyermeke vagyok, és ez megnehezíti a felhőtlen örülést.
Mi több, sokkal inkább vagyok frusztrált, mint nem. Aki nem dolgozik, ne is egyék, tartja a mondás, és félek, az égi igazságszolgáltatás előbb-utóbb nyakoncsíp. Persze elég nehéz úgy produktínak lenni, hogy lefogják kezed-lábad.
Tegnap Csomag felajánlotta, hogy kölcsönad a csizmára, amit nincs pénzem megvenni. Azt mondta, majd szépen apránként törlesztem. Nemet ordítottam (amivel nem csak őt, de magamat is megleptem, mert tényleg kiabáltam). Egy hét együttjárás után azért meredek lenne, ha ő ruházna télire....
Munka kell. Sürgősen. Ha valaki tud egy helyet, ne habozzon, írjon levelet. Nem sértődöm meg, becsszó.