naivdiva

Reggel a szembe ház - aminek a harmadik emeletén egy esküvői ruhaszalon van, pont velem szemben - hologrammosdit játszott.
7-kor keltem (anyáék szerves közreműködésével), és akkor még nem is látszott. Nincs messze, nem a köd takarta el. Viszont olyan szürkésbarnás színe van, mint a körúti házaknak általában, ha nem éri fény, beleolvad a nyúlós reggeli szmogmaszatba.
Szóval konstatáltam a tényt, hogy az éjjel lebontották, eltűnt egy fekete lyukban, beszippantotta egy másik dimenzió. Agyő ruhaszalon és fehér fodrok, hiába a sok ruhapróba, néhány ara esküvői fátyol nélkül marad. Bár, kiafranc megy férjhez októberben?
Aztán, amíg megfőztem a kávét, felépült újra. Ugyanis időközben felkelt a Nap, és a szürkebarna narancsvörösre változott, újra háromdimenzós lett kép, a ház is ott állt, benne a ruhaszalonnal.
És nemtudom, lehetséges-e, hogy az ember is ilyen bújócskát játsszon... Jó lenne időnként eltűnni valami másik síkban, ott éldegélni, amíg a valóságban elül a szmogszutyok és előjönni, ha a megfelelő vegyület előhív. Például egy endorfin-injekció jól jönne...