naivdiva

A terv valósnak bizonyult, szétcsaptuk magunkat.
Délután M. ránk hozta a frászt: elment vásárolni és egy ideig úgy tűnt soha többet nem jön haza. A pasija már azt tervezgette, kitől kérjen kölcsön autót, hogy felkutassuk, amikor befutott. Ez azért is volt nagy szerencse, mert a pasija addigra már túl volt egy páleszen.
Szóval végül megjött, főzőtt vacsit (kicsit segítettem), aztán kártyáztunk. Én kb 7-kor felejtettem az időérzékemet az árok szélén, és csak 1/2 11-kor találtam meg újra, amikor a banda nagy része hazament.
Az ez után következő film részleteiről csak azért tudnék beszámolni, mert már ötször láttam.
És el kell mondanom, hogy kisebb sokkot kaptam a két macska láttán. Igaz, hogy én most egy kiskorúval élek egy háztartásban, de a méret, amivel a nagy rendelkezik, egy párducnak is büszkeségére válna.

Ma megint a házitündérkedés van soron, és kezdem érteni drága jó anyámat, aki időnként, ha nem segítettünk a házimunkában, rabszolgaként volt hajlamos aposztofálni magát. Kizisten hord el ennyi cuccot egy hét alatt??? Három órája csak mosok.

Najó. Abbahagyom a litániát.