naivdiva

Arra ébredtem, hogy hiába nem hiszem el, vagy hiszem el, és nem veszek róla tudomást, valaki kontsans nyomja a kapucsengőt. Anyázva jöttem le a galériáról, felvettem. M. csilingelt bele. Megjegyzem, hajnali 1/4 11 volt.

Most ment el, végigferdültük a napot (ő ugye a borzadályos fogpara végett nem volt ma sem gályázni). A délelőtt a láb- és körömápolás jegyében telt, aztán elmentünk sznobulni egyet a Liszt Ferenc térre, jól megebédeltünk.

Aztán vettünk kockákat a játékboltban, és, ha már ott voltunk, vettünk macskás hűtőmágneseket is. (Itt hívnám fel a figyelmet M. szimbolumokhoz fűződő viszonyára, ugyanis miután ő vett két fekete macska hűtőéket, a lelke mélyéről jövő felháborodással kérte rajtam számon, hogy nem egy szürke cicásat vettem meg, hanem egy másmilyet.)

Itthon nyomtunk másfél kockapóker partit, de a Pasija egy terrorista, és el kellett indulnia.

Rosszfiút ma kirúgták, felhívott, hogy ezt közölje. Kicsit zaklatott volt. Úgy sajnálom, főleg, hogy mostanáig ő győzködött engem, hogy ne mondjak fel, mert majd lesz valahogy, bírjam ki. És tessék, két nappal azután, hogy rájuk baszom az ajtót, ugyanaz a cég lapátra teszi. Erre szokták azt mondani, hogy a sors iróniája?
A vállamon kisírhatná magát...