szerda, november 10, 2004

Egész nap nem volt kedvem megszólalni. Most sincs sok, de a kötelesség, ugye.
Szóval a helyzet fokozódik, de most átestem a ló túloldalára. Miután mostmáraztán tényleg nincs mit vesztenem, mert simán benne van a pakliban, hogy karácsonyra felmondólevelet kapok, hátradőlök és szórakozom.
Például azon, hogy mennyire szánalmas is, ha valaki csak a hátad mögött tud fikázni, de amikor leülsz vele és megkéred szépen, hogy mondja el, mi a hasfájása, csak néz és habog, hogy nemúgy, meg jajfélreérted, ilyesmi. És látszik rajta, hogy arra nincs eszköztára, hogy VITATKOZZON, csak arra van, hogy megfélemlítsen, és ha nem vagy hajlanó megfélemülni, áll, mint a Bálám szamara, hogy jééé, mostmivan.

Zorkát hamarosan likvidálni fogom, ha nem szokik le a 1/4 6-os őrjöngőrohamokról. Három napja nem alszom, mert a kisasszony felébred, és az mégse járja, hogy nem szórakoztatom. Bár ma kibaszottnagyot taknyolt a galérialépcsőn, amikor hozzá akartam baszni a párnát. (Csak úgy csináltam, nyilván nem basznám hozzá a párnát)
Nem vagyok egy állatkínzó, de, ha nem hallgat a szép szóra, más módszerekhez kell nyúlni. Csak nem hagyhatom, hogy egy macska terrorizáljon...

Megjegyzések: Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]





<< Főoldal

This page is powered by Blogger. Isn't yours?

Feliratkozás Bejegyzések [Atom]