naivdiva

Jaj, de szép az élet.
Csak, hogy értsétek, miről nyavajogtam eddig.
Ma bementem, hogy összepakoljam a kis motyómat (ahhoz képest, hogy 2,5 évet húztam ott le, két szatyorban elfért minden - már amit nem dobtam ki).
A kollégák jófejek voltak, telefonos kontakt beígérve, majkávézunk.
Faszfej Rov.vez:
- Te azonnali hatállyal mondtál föl?
- Nembazmeg, de nincs kedvem már bejönni.

Most komolyan. Miből állt volna azt mondani, hogy viszlát? Vagy, sok szerencsét?
Annyira kisstílű és szánalmas ez így. Mintha bármi múlna rajta. Nem értem, hogy 50 éves emberek, miért képtelenek kultúrált felnőtt módjára viselkedni.
Majdnem én szégyeltem magam helyette. De csak majdnem.

Szóval összepakoltam, hazajöttem, vettem Apával karnist, aztán felszerelte a maradék két ajtót a konyhaszekrényre.

Holnap is délig alszom, kipihent leszek és üde, és egy hétig zicherre nem parázok a meló miatt.
Megyek, mert Zorka valamit görget kint, nemtom miaz... bocs ideért vele: mócártkugli volt az. Asszem adok neki egy xanaxot.