szerda, november 24, 2004
Na.
Akkor minden aggódó és nem aggódó blogger és nem blogger szíves tájékoztatására:
Felmondtam. Nem kirúgtak. Végül én hoztam meg a döntést, ahogy azt csinálni szoktam az elmúlt 24 évben. És ez így jó. A hogyantovábbot még nem tudom, de a kérdés így vetődött fel
-az frusztrál jobban, hogy nem tudom, hogy' lesz?
vagy
-az frusztrál jobban, hogy ott kell dolgoznom?
A második variáció győzött, súlyos fölénnyel. Vagyis, nincs az a pénz, amiért hagyom, hogy minden nap megalázzanak, hülyére vegyenek, és meg akarjanak győzni arról, hogy tehetségtelen / alkalmatlan / buta / béna etc. vagyok. Mert nem vagyok az.
Most már Poloska tudja, hogy nem tehet meg akármit. Meg is volt lepve, hebegett-habogott két percig, magam is csodálkoztam, hpgy kiesett a szerepéből. Aztán persze gyorsan helyrerázta magát, beszólt egyet-kettőt. Naiv kristály-jégkirálynőről azonban minden lepattant. Akkor megint csodálkozott, aztán kiült az arcára a döbbenet: nem tud megfogni. Nincs hova szemétkednie tovább. Fölösleges.
Sikerült néhány kellemetlen percet szerezni neki ma, ha minden jól megy még holnap is kap a pofájára, mert a HR ig. sem győzött sopánkodni, hogy mér, meg hát eddig milyen jól ment, meg ha melóra van szükségem, az ajtaja nyitva áll.
De aki egyszer megszababult az Axels Springer karmai közül, az asszem soha többet nem vágyik vissza.
És én ma megszabadultam.
Úgyhogy ne aggódni, hanem örülni tessék, én is azt teszem.
Akkor minden aggódó és nem aggódó blogger és nem blogger szíves tájékoztatására:
Felmondtam. Nem kirúgtak. Végül én hoztam meg a döntést, ahogy azt csinálni szoktam az elmúlt 24 évben. És ez így jó. A hogyantovábbot még nem tudom, de a kérdés így vetődött fel
-az frusztrál jobban, hogy nem tudom, hogy' lesz?
vagy
-az frusztrál jobban, hogy ott kell dolgoznom?
A második variáció győzött, súlyos fölénnyel. Vagyis, nincs az a pénz, amiért hagyom, hogy minden nap megalázzanak, hülyére vegyenek, és meg akarjanak győzni arról, hogy tehetségtelen / alkalmatlan / buta / béna etc. vagyok. Mert nem vagyok az.
Most már Poloska tudja, hogy nem tehet meg akármit. Meg is volt lepve, hebegett-habogott két percig, magam is csodálkoztam, hpgy kiesett a szerepéből. Aztán persze gyorsan helyrerázta magát, beszólt egyet-kettőt. Naiv kristály-jégkirálynőről azonban minden lepattant. Akkor megint csodálkozott, aztán kiült az arcára a döbbenet: nem tud megfogni. Nincs hova szemétkednie tovább. Fölösleges.
Sikerült néhány kellemetlen percet szerezni neki ma, ha minden jól megy még holnap is kap a pofájára, mert a HR ig. sem győzött sopánkodni, hogy mér, meg hát eddig milyen jól ment, meg ha melóra van szükségem, az ajtaja nyitva áll.
De aki egyszer megszababult az Axels Springer karmai közül, az asszem soha többet nem vágyik vissza.
És én ma megszabadultam.
Úgyhogy ne aggódni, hanem örülni tessék, én is azt teszem.
// bejegyezte: naiv @ 6:30 du. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]