vasárnap, november 28, 2004
Zorka nyavajgása kezdi elérni a kritikus szintet. Hangszínben és -erősségben egyaránt. Remélem, ezzel letudjuk az őszi-téli szezont. Februárban már elvihetem műttetni.
Szegénykém úgy óbégat éjjelente, hogy a szívem szakad bele, és rajta nem sokat segít, hogy egy cipőben járunk... Én mondjuk nem óbégatok, bár néha kedvem lenne hozzá.
Érdekes dolgok történnek, sms-rajok repülnek az éjszakában, meg nem határozott céllal, zavart keltve az erőben. Istenem, ha egyszer nem bonyolódnának az események, annyival egyszerűbb lenne minden. Ennek a mondatnak nem sok értelme van, de akkor is.
Időről-időre jönnek ilyen ügyek (nemtom, hogy napkitörés van, vagy csak a frontok, esetleg az Úristen felébred a szundikálásból, és rájön, hogy ma még nem csinált semmi vicceset), amikor a kisujjam sem mozdítom, mégis összekutyulódik minden.
Nem akarok kutyulmányt. Nyugit akarok.
Most be is ülök egy kád vízbe, aztán ebédelek Anyáékkal. És nem gondolkozom.
Szegénykém úgy óbégat éjjelente, hogy a szívem szakad bele, és rajta nem sokat segít, hogy egy cipőben járunk... Én mondjuk nem óbégatok, bár néha kedvem lenne hozzá.
Érdekes dolgok történnek, sms-rajok repülnek az éjszakában, meg nem határozott céllal, zavart keltve az erőben. Istenem, ha egyszer nem bonyolódnának az események, annyival egyszerűbb lenne minden. Ennek a mondatnak nem sok értelme van, de akkor is.
Időről-időre jönnek ilyen ügyek (nemtom, hogy napkitörés van, vagy csak a frontok, esetleg az Úristen felébred a szundikálásból, és rájön, hogy ma még nem csinált semmi vicceset), amikor a kisujjam sem mozdítom, mégis összekutyulódik minden.
Nem akarok kutyulmányt. Nyugit akarok.
Most be is ülök egy kád vízbe, aztán ebédelek Anyáékkal. És nem gondolkozom.
// bejegyezte: naiv @ 12:13 du. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]