naivdiva

A hidegben mindig könnyezek, ami tök vicces, mert úgy törölgetem a szemem, mintha egy bőgőrohamon lennék túl.
Régebben halálra idegesített, de ma már művészi ignoranciával söpröm arrébb az arcomon folydogáló könnycseppeket. Tegnap késő délután sétáltam egyet. Egyrészt egész nap itthon ültem, mert felgyülemlett mindenféle pötyögnivaló, és jól esett, másrészt el kellett mennem kedvenc sajtóosztályomra, visszavinni egy diktafont.

Séta után felültem a villamosra, velem szemben egy középkorú nő ült, és csorogtak a könnyek az arcán. Az enyémen is. Összemosolyogtunk. Mindketten tudtuk az igazságot.