naivdiva

Kezdek aggódni Zorka miatt, aki napok óta úgy viselkedik, mintha valami árokszélen hagyta volna az ép eszét.
Ez persze lehetetlen, mert a utoljára egy hónapos korában láthatott árokszélet, de a jukka földjébe simán eláshatta, ilyesmi.

Úgy üvölt, mint akit nyúznak, és tegnap este óta meg sem állt, oda-vissza vetődik a lakásban, nekimegy mindennek (hol az ablakról, hol az ajtóról, hol a frigóról pattan vissza mandínerből), kétpercenként jelenik meg mosókefe-farokkal, holott rajtunk kívül sztem hangya sincs a pecóban, és időnként nekem támad.

Nem értem. Ilyenkor szomorú vagyok, hogy nem tudom megvigasztalni, megnyugtatni, hogy nincs semmi para. Fele olyan vigaszt sem tudok neki adni, mint a kutyánknak, mert macska lévén tojik a fejemre nagy ívben, nem elég, ha ölbe veszem és megtutujgatom, leginkább azt se hagyja, hogy hozzáérjek.

Nehéz ez így, hogy nem mondja meg mi baja, én meg nem tudom kitalálni. Idegbeteg Naiv idegbeteg makkája...