kedd, január 11, 2005
Délutáni alvást produkáltam. Ilyet utoljára kb hat éve. Megvan a maga bája: kettészakad a nap, olyan, mintha kétszer csinálnám végig uazt a 24 órát. Ilynekor nemtom mi van, hanyadika, milyen nap, melyik földrész, kell-e kávét innom.
Vettem a macskának macskahordót. Ronda szürke, de a drágább is ronda szürke volt, csak drágább. Jó, meg fémből volt a rács az elején, ami plusz az occsóbb felé billentette a mérleg nyelvét.
Az üres macskahordó trükkös dolog: az utcai népesség állatbarát része próbál lopva belekukkolni, de úgy, hogy közben nem hajol le, ettől úgy néznek ki, mint akinek nyolcnapos görcs állt a nyakába, ráadásul a végén nem nyernek semmit, mert a hordó üres, nem lehet megállni nézegetni a kis szörnyet. Höhöhöhö.
A liftben egy nő nem bírta ki.
- Van benne valaki?
- Igen, de most épp láthatatalan.
Vettem kis hülye zörgős izét is, hal-alakú csörgős dolog, már láttam magam a boltban negyvenéves nyomorult mámiként, aki félreteteti a püspökfalaltot az étteremben, és párnát hímez a házidögnek. Aki persze pont leszarja a kis zörgős izét, fasznak kell, amikor ott a jukka, meg a többi kis zörgős izé, amit fingomnincs honnan lopott el, és féltőn tárol a konyhaszekrény alatt, hogy a megfelelő időpontban (vö: hajnali 4) elővegye.
Alulmotivált vagyok, nincs kedvem tanulni, munka után rohangálni, felhívni, akiket fel kellene hívni. Igazából a végtelenségig lusta vagyok, de ezt sosem vallanám be.
Vettem a macskának macskahordót. Ronda szürke, de a drágább is ronda szürke volt, csak drágább. Jó, meg fémből volt a rács az elején, ami plusz az occsóbb felé billentette a mérleg nyelvét.
Az üres macskahordó trükkös dolog: az utcai népesség állatbarát része próbál lopva belekukkolni, de úgy, hogy közben nem hajol le, ettől úgy néznek ki, mint akinek nyolcnapos görcs állt a nyakába, ráadásul a végén nem nyernek semmit, mert a hordó üres, nem lehet megállni nézegetni a kis szörnyet. Höhöhöhö.
A liftben egy nő nem bírta ki.
- Van benne valaki?
- Igen, de most épp láthatatalan.
Vettem kis hülye zörgős izét is, hal-alakú csörgős dolog, már láttam magam a boltban negyvenéves nyomorult mámiként, aki félreteteti a püspökfalaltot az étteremben, és párnát hímez a házidögnek. Aki persze pont leszarja a kis zörgős izét, fasznak kell, amikor ott a jukka, meg a többi kis zörgős izé, amit fingomnincs honnan lopott el, és féltőn tárol a konyhaszekrény alatt, hogy a megfelelő időpontban (vö: hajnali 4) elővegye.
Alulmotivált vagyok, nincs kedvem tanulni, munka után rohangálni, felhívni, akiket fel kellene hívni. Igazából a végtelenségig lusta vagyok, de ezt sosem vallanám be.
// bejegyezte: naiv @ 5:16 du. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]