naivdiva

Fura, ahogy telik az idő, egyre kevésbbé őszintézek a blogon, mintha azzal, hogy régóta írom, elveszne a magánszféra érzésem is.
Pedig jól esett az elején itt kirinyálni magamból mindent.

Mint most, hogy mennyire be vagyok parázva az új melóhelytől, hogy nem akarok mégegyszer akkora szarba nyúlni mint nyáron, hogy én is megfeleljek, de ne is utáljam az egészet és meg is éljek belőle.
Meg attól, hogy az egyedüllét annyira kezd állapot lenni, hogy gyakran már észre sem veszem és (ez a teljes közröhej része) mennyire asse tudom már hogy kell viselkedni "helyzetben".

Persze heherészhetnék, hogy nimá, annyira lúzer vagyok, hogy a telefonszámom se tudom rátukmálni senkire, de tudom, hogy régen jött magától, nem kellet tukmálni, kérték. (hjaj édesem, nagyanyádnak annyi udvarlója volt, hogy a sor a Burger Kingig állt. Ja, az volt ott régen, tudom, hogy most szálloda van a helyén!)
És sajna nem az a megoldás, hogy megöregedtem, mert még nem, vagy nem nagyon. Hanem az, hogy fingom sincs már, melyik a jó út egy működő kapcsolat szárbaszökkentéséhez, annyira meg nem érdekel, hogy elkezdjek kísérletezni.
Istenem, mikor lovagol már erre az a kurva herceg? Annyira unom a magában szorongó szingli szerepét...