naivdiva

Kiszedték a varratokat a szörnyből. Persze nem volt annyira egyszerű, mert RémHelyes Doktorbácsi elutazott, csak hétfőn lesz, de hétfőn megyek az új igahelyre, nem tudom odavinni.

Szóval tegnap odatelefonáltam, miorvosunk nincs itthon, de a varrat nem maradhat tovább, (a múltkor is két napot csúsztunk és úgy belegyógyult, hogy alig bírták kiműteni belőle) mondták, mennyünk, Ügyelet van, peeeeersze, kiszedik. Odamentünk (Hugi, meg LB meg én), de az Ügyelet helyén csak egy kurvanagy táblát találtunk " műtétet végzünk, kérjük türelmüket". Na az egyémet aztán kérhették, soha nem is volt, mandínerből caplattam vissza a betegirányítóba és alig ingerülten érdeklődtem a műtét hossza, az orvosok száma és a várakozással töltendő percek sokasága felől. Mivel válasz helyett egy vállrándítást és a fog között szűrt "akár egy óráig is eltarthat"-ot kaptam, fogtam a szörnyet és hazamentünk.

Ma megint odatelefonáltam, rávettem Apát, hogy vigyen el minket. Nem volt műtét, sor sem volt, konkrétan rajtunk kívül egy lélek sem tartózkodott a sebészeten, egy darabig úgy tűnt, orvos sem. 15, rémes türelemben eltöltött perc után ismét a betegirányítóba mentem, megerősítendő, hogy télleg van valaki az osztályon, csak nincs kedve előjönni. Megerősítést megkaptam visszasétiztem. Innetől már csak 10 perc volt az egész, nyolc perc várás, két perc varratszedés.
És még mondja valaki, hogy nem megy minden, mint a karikacsapás.