hétfő, január 17, 2005

Na beadtam Zorkát a mészárszékre. Mi voltunk az elsők, kurvakorán értünk oda, velünk egy időben érkezett egy puli, aki rosszul esett és irtócsúnya seb volt a lábán, egy denevérfülű, sarki keverék protekcióval (a gazdi asszisztens az osztályról) és némi karácsonyfadísszel a szervezetében, egy spániel, aki gazdája rövid ismertetője szerint töksüket és nem lát semmit, meg egy borzadájkövér tacskó, akinek nemtom mi baja volt a gazdáin kívül, akik atyala-patyalázva egrecíroztatták. Szerencsére a többiek más doktorbácsikhoz vártak. (Fura, egy női orvos sincs az osztályon.)

RémHelyes Doktorbácsi "Helló szépségem"-mel üdvözölte Zorkát, kicsit tili-tolizott vele a vizsgálóasztalon (mindig ezt csinálja, hogy lássa mennyire működnek a steppelt lábak), aztán "majd délután adok használati utasítást"-al utamra bocsátott. Nekem sajnos nem mondta, hogy helló szépségem.

Nagyon furcsa a lakás az üvöltő démon nélkül, állandó hiányérzetem van, hüpp, de tényleg. Remélem jól leszedálják és ma este nyugi lesz. Tegnap éjjel rájöttem, hogy a kisasszony velem szórakozik, ugyanis üvöltés végett kicsuktam a hálóból, mire elhallgatott. Egy óra kuss után kinyitottam az ajtót, akkor megint elkezdte,amikor megint kicsuktam abbahagyta.
M. szerint balek vagyok.

Megjegyzések: Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]





<< Főoldal

This page is powered by Blogger. Isn't yours?

Feliratkozás Bejegyzések [Atom]