péntek, január 14, 2005
Nem vagyok egy elkötelezett maszop rajongó, de ez most naon tecc.
Mert milyen jófej a Viki, hogy nyitva az ajtaja meg minden, és még mennyivel jobbfej a Ferkó, hogy baz', fog veled a halál tereferélni. Bár persze ároktemetés meg minden, és akár el is mehetne, és borulhatnának egymás vállára, hogy
- Tudod, hogy nem úgy értettem - szipp
- Tudom Vikikém, hogy nem úgy - hüpp
- Van valakinek egy zsepije? - Kérdeznék, és mindenki könnyes szemmel mosolyogna, dübörögne a taps, hogy ezaz, végre betemetve az árkok, lehet ezt felnőtt módjára is.
Csakhát a magyar politika nem a megbékélésről, meg a konszenzuskeresésről híres, hanem az anyázásról és az győz a választásokon, aki hangosabban anyázik, aztán emeli kettővel a tétet.
És monnyuk tegyük a szánalmas skatulyába Viki próbálkozását, aki gondolom bokánfosta magát, hogy jött valaki, aki nem csak kapkodja a levegőt, mint kacsa a nokellit, amikor beanyáznak neki, hanem rémstílusosan visszaanyáz. A tisztelt tanácsadó gárda meg kitalálhatna végre valamit, ami nem egy álprobléma álboncolgatása. Lehet, hogy valamivel hatékonyabb lenne a szavazatgyűjtés (mindkét oldalon), ha eccer nem ők akarnák megmondani a népnek, meg a polgároknak hogy mi érdekli őket, hanem fordítva, azzal foglalkoznának, ami az állampolgárnak viszket.
Ráadásul ronda kibaszás lenne, ha jól megbékélnének. Ez a nemzet (is) cirkuszt akar meg kenyeret. Miatökről írna az a sok újság, ha már ez a kis szórakozás se jutna a népnek, miközben megkeresi a kormánynak, meg a kurva pártoknak a kenyérre valót?
Mert milyen jófej a Viki, hogy nyitva az ajtaja meg minden, és még mennyivel jobbfej a Ferkó, hogy baz', fog veled a halál tereferélni. Bár persze ároktemetés meg minden, és akár el is mehetne, és borulhatnának egymás vállára, hogy
- Tudod, hogy nem úgy értettem - szipp
- Tudom Vikikém, hogy nem úgy - hüpp
- Van valakinek egy zsepije? - Kérdeznék, és mindenki könnyes szemmel mosolyogna, dübörögne a taps, hogy ezaz, végre betemetve az árkok, lehet ezt felnőtt módjára is.
Csakhát a magyar politika nem a megbékélésről, meg a konszenzuskeresésről híres, hanem az anyázásról és az győz a választásokon, aki hangosabban anyázik, aztán emeli kettővel a tétet.
És monnyuk tegyük a szánalmas skatulyába Viki próbálkozását, aki gondolom bokánfosta magát, hogy jött valaki, aki nem csak kapkodja a levegőt, mint kacsa a nokellit, amikor beanyáznak neki, hanem rémstílusosan visszaanyáz. A tisztelt tanácsadó gárda meg kitalálhatna végre valamit, ami nem egy álprobléma álboncolgatása. Lehet, hogy valamivel hatékonyabb lenne a szavazatgyűjtés (mindkét oldalon), ha eccer nem ők akarnák megmondani a népnek, meg a polgároknak hogy mi érdekli őket, hanem fordítva, azzal foglalkoznának, ami az állampolgárnak viszket.
Ráadásul ronda kibaszás lenne, ha jól megbékélnének. Ez a nemzet (is) cirkuszt akar meg kenyeret. Miatökről írna az a sok újság, ha már ez a kis szórakozás se jutna a népnek, miközben megkeresi a kormánynak, meg a kurva pártoknak a kenyérre valót?
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]