naivdiva

Baszki, a macskám egy Marie Antoanette. Ott ül a kaja a tálkájában és felháborodottan kiabál, hogy még, mer' ez már állt egy éjszakát. Utálom, hogy ilyen kis makacs dög, simán átvinnyog akár két órát is, levegővétel nélkül, ha arról van szó.
Most persze zúz, az én anyámat, honnan veszem a bátorságot, hogy éhezni hagyjam.

Holnap megyek elvileg utolsó körre egy melóhelyre, megmutatnak a nagyfőnöknek, és alkuszunk. Mennyivel kell többett mondani, hogy megkapjam, ami reális, de ne álljanak fel az asztaltól? Annyira béna vagyok az ilyen ügyekben. Sosem leszek gazdag. Még a saját anyáméktól is csak hosszas hezita után, zsepigyűrögetve szoktam egy kis macskakajáravalót kunyizni. Vadidegenekkel ez bárgyú mosollyal is kiegészül.