péntek, február 18, 2005
Ha már öklökről, meg vérről volt szó: tegnap mosogatás közben szétrobbant egy pohár a kezemben, úgy, hogy épp csuklóig benne voltam. Fullosan beleszaladt a kézfejembe, de nem pánikoltam, nyomtam csap alá, törülgettem, csap, törcsi, csap, törcsi, aztán amikor az istennek nem akart elállni, felhívtam Apát (jellemző), aki tanácsolta, hogy gyógyítsan cigipapírral, ami el is állította. Eddigre a lakás tele volt véres papírzsepivel, meg ragtapaszokkal.
Most kibaszottul fáj, nem bírom hajlítani a középső ujjam, be van dagadva és nem merem levenni róla a soros tapaszt. Veszélyes világban élünk...
Viszont Zorka részvétből nem őrjöngött, hanem kedves, jólnevelt macskához illőn velem aludt és csak egyszer kelt fel őrjöngeni egy kicsit.
És persze éjjel azt álmodtam, hogy MINDENKI terhes (a tesómon és M.-en kívül A., LB, Hugi, Zsófi megint) csak én nem. Szerencsére most megyek Pszichonénihez és jól megtárgyalom vele.
Most kibaszottul fáj, nem bírom hajlítani a középső ujjam, be van dagadva és nem merem levenni róla a soros tapaszt. Veszélyes világban élünk...
Viszont Zorka részvétből nem őrjöngött, hanem kedves, jólnevelt macskához illőn velem aludt és csak egyszer kelt fel őrjöngeni egy kicsit.
És persze éjjel azt álmodtam, hogy MINDENKI terhes (a tesómon és M.-en kívül A., LB, Hugi, Zsófi megint) csak én nem. Szerencsére most megyek Pszichonénihez és jól megtárgyalom vele.
// bejegyezte: naiv @ 8:53 de. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]