naivdiva

Napok óta röhögök magamon: mint egy belendült inga mászkálok nagyanyámék és a saját lakásom között és minden alkalommal valami zsákmánnyal a kezemben távozom tőlük. A mai volt a legjövedelmezőbb út - egy videjómagnóval tértem haza - Nagyapám hozzájárulása a szakdogámhoz. "Nekem úgyis van egy tartalékba." Ha eddig nem említettem volna, Nagyapa operatőr, az első operatőr évfolyamon végzett a Filmművészetin 1955-ben, arany(akkor vörös)diplomával. A szakdogáját a Filmhíradóból írta, és most rém lelkes, hogy két generációval később én is a híradókból írok szakdogát.
A napokban elhoztam egyébként egy Magyar Szótár névre hallgató kétkötetes magyar szótárt is, ami egy majdnem etimológiai szedet, meg egy másik könyvet, ami a pesti zsidóságról szól.
Nagyapa ma rátett egy lapáttal: az ajtóból kiabált utánam, hogy "de azt a zsinórt csak egy lukba tudod bedugni, abba, amlyiknek egy kis luk van a közepén, de, ha nem megy, szólj, átjövök!"



Rosszfiú egyébként nemsokára hazajön, de sajnos a helyzet egyáltalán nem lett egyszerűbb attól, hogy egy hónapig nem volt itthon. Nem mondom, hogy sőt, mert érzésem szerint ez már fokozhatatlan, persze én vagyok a fasz, minek foglalkozom vele egyáltalán, de.
Nem voltam felkészülve arra, hogy összes barátnőim egyszerre mennek férjhez / szülnek gyereket / költöznek össze a pasijukkal, én meg itt állok, mint az a bizonyos fasz.
Kicsit úgy érzem magam, mintha walkmannal a fejem táncoltam vona egy buli közepén, már midenki hazament, és csak én nem vettem észre, hogy rég nem szól a zene.