naivdiva

Vannak napok, amikor egyáltalán nem vagyok jófej, szétbasz az ideg, és legszívesebben addig verném az öklöm a falba, amíg vért nem látok.
Na ez egy ilyen nap.

Mert minek bohóckodok én itt, kedves vagyok, nájsz, a fasznak, ápolgatom a mindenki lelkét, és az enyémet bazmeg, azt ki fogja ápolni, amikor a telefon se csörren meg egész nap, a hugom konkrétan üvölt, amiért elfelejtett idejönni, hamár egyszer megígérte, persze én vagyok a fasz, meg gügyögök Rosszfiúnak mittoménhányezer kilométerről, semmibaj, mindenrendben, nemkellparázni, etetem magam a "nemolyan szar az élet" nevű hánytatóval, pedig de, szar, és jobb sem akar lenni, csak úgy van, éljed, ez jutott és, ha nem nyeled le, kiköpheted szépen, attól se lesz jobb ugyan, attól se szarik senki a fejedre, meg persze sajnáltatom magam mint most, de attól se lesz jobb, és áááááááááááááá ki akarok szállni.