kedd, március 15, 2005

Azért lássuk be: ha az ember azt hallgatja egész este, hogy egy idol, egy istennő, amilyen nincs mégegy, az dob egyet az önbizalmi indexen.

P. itt ült néhány órácskát és átszellemült vigyorral magyarázta, miért vagyok én a zsidó lányok legtökéletesebbje, miért kellett neki annyira barom módon viselkednie négy évvel ezelőtt ("nem tudtam felnőni a feladathoz"), és miért nem mer inkább találkozni velem. A felesége a második babájukat várja, úgy tűnik, lány lesz a jövevény, és P. boldog.

És a legjobb az volt benne, hogy elmondta, meghallgattam és közben baráti beszélgetést folytattunk mindkettőnk személyiségfejlődéséről ("az első jó jel az volt, hogy már nem jársz kocsival"), és megint rájöttem, hogy vannak kapcsolatok, amik nem változnak, ezer év alatt sem, akkor sem, ha nem találkozunk. Mindig az a derűs, szeretni való medve marad, aki volt, enyhe infantilis beütéssel.

Megjegyzések: Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]





<< Főoldal

This page is powered by Blogger. Isn't yours?

Feliratkozás Bejegyzések [Atom]