naivdiva

A látogatottsági statisztikám a béka segge alatt. Hát mit akar a nép vajon? Van itt minden, vér és könny, jó, szex nincs, de arról nem én tehetek, becsszó.

Voltam alkudni, asszem jó voltam: hányaveti tartás, magabizos hang, mesterkélt őszinteség. Hogy én ezt hogy utálom. Ma vagy holnap hívnak. Egyébként nem rossz a hely, jó a légkör, látszik, hogy nem akarják egymás hátába vágni a konyhakést. Monnyuk konyhát nem láttam.
Szóval nem volt kín, meg jó, nyolc hét múlva hívunk, meg ja, akkor keresünk mást. Irtó kompromisszumkész is voltam. Csak én tudom, hogy nincs hova hátrálni. Most azon filózok, melyik a jobb, ha úgy szemléltetem, hogy szakadék van a hátam mögött, vagy ha fal van a hátam mögött, de maradok a falnál, a szakadék túl végleges.

Najó. Talán (és csak talán!! hé! Öregúr! nem kiabáltam el, becsszó, eszembe se jutott!) még van remény, hogy ne Király utca egyik kapualjában köhögjem ki a tbc-s tüdőmet, két kukázás között egy szép napon.