naivdiva

Ma hivatalosan megkérték a nővérem kezét. Ilyen még nem fordult elő a családban, Apa nem is nagyon tudta, mit mondjon.
Álltunk a nappaliban, a tesóm halál zavarban, a pasija halál zavarban, Anya és Apa is halál zavarban.
Pasija: Csak, hogy tartsuk a sorrendet, szeretném megkérni a kezét, mielőtt elveszem.
Apa: (körbenéz az egybegyűlteken) Odaadjuk?
Hülye röhögés, koccintunk, mindenki bedobja a felest (a nővérem persze nem, mégiscsak a negyedik hónapban van).
Tesóm: Én most kimegyek, annyira zavarban vagyok. Ki kell mennem a másik szobába. (És röhögve kirohan.)
Ezt még gyakorolni kell :)

És végre volt egy kis tavasz, gyorsan napoztunk egyet Handsome-mal anyáéknál a terszon. Én izomból nyomtam, hátha előjönnek a szeplőim (höhö, fosnak magasról a tavszi napra, majd májusban elkezdenek ébredezni), ő meg hanyattvetette magát egy kerti székben és csak úgy.
Az élet szép.