péntek, március 25, 2005
Nehéz úgy írni, hogy az ember undorítóan boldog. Nem kezdek ömlengeni. Inkább elmesélem, hogy Zorka egész furcsán reagál arra, hogy hirtelen egy férfiember állandósult a háztartásban.
Ugyanis imádja Handsome-ot (a dolog szerencsére kölcsönös), rám meg halálosan meg van sértődve. Neki dorombol, nekem nem. Kis ribanc.
Lassan úrrá leszek a második takonykörön, most épp éktelen zaj kíséretében hihetetlen dolgokat köhögök föl (bocs), a szerkesztőség egy emberként mulat rajtam:
- Már hallottuk, hogy jössz!
Höhö.
Most megpróbálom legyűrni a csuvát, ami a lakásban tanyáz. Nem mostam/mosogattam kábé egy hete, kezd kínos lenni.
Ugyanis imádja Handsome-ot (a dolog szerencsére kölcsönös), rám meg halálosan meg van sértődve. Neki dorombol, nekem nem. Kis ribanc.
Lassan úrrá leszek a második takonykörön, most épp éktelen zaj kíséretében hihetetlen dolgokat köhögök föl (bocs), a szerkesztőség egy emberként mulat rajtam:
- Már hallottuk, hogy jössz!
Höhö.
Most megpróbálom legyűrni a csuvát, ami a lakásban tanyáz. Nem mostam/mosogattam kábé egy hete, kezd kínos lenni.
// bejegyezte: naiv @ 4:57 du. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]