hétfő, április 04, 2005
A macskám szórakozik velem. Reneszánszát éli a jukka-terror, már az sem segít, ha agyalom. Mármint a macskát. Persze rém lelkiismeretes macskatartóként rögtön lelkifúrom lett: elhanyagolom szegény dögöt, azért csinálja, mert nem figyelek oda. -- Gyere Zorka, játsszunk!
- Anyád! - jön a válasz. Magyarul leül háttal. Hja, én kérek elnézést.
Az ügy vadabb, mint fél éve, ugyanis a szemtelen dög nem átall akkor ásni, amikor otthon vagyok, ha meg rajtakapom, iszikri a galériára. Nincs szívem a "szokásosnál" jobban elverni, tehetetlen vagyok. Asszem visszaviszem a növényt anyámnak, hátha egy macska-mentes lakásban még magához tér.
- Anyád! - jön a válasz. Magyarul leül háttal. Hja, én kérek elnézést.
Az ügy vadabb, mint fél éve, ugyanis a szemtelen dög nem átall akkor ásni, amikor otthon vagyok, ha meg rajtakapom, iszikri a galériára. Nincs szívem a "szokásosnál" jobban elverni, tehetetlen vagyok. Asszem visszaviszem a növényt anyámnak, hátha egy macska-mentes lakásban még magához tér.
// bejegyezte: naiv @ 3:20 du. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]