naivdiva

Megint tanú. Leszek, ezúttal a nővéremé, júliusban.
Ma több egyéb mellett ezt az apró részletet is tisztáztuk. A több egyéb alatt értendő az ara, a tanú és a koszorúslányok (Hugi és a Gyerek) ruhájának milyensége, az ara frizurája, mánikűrje, szandálja. Végülis már csak három hónap van hátra a jeles napig, fontos részletek ezek, jobb idejében tisztázni őket.
Apa fél óra után sikítófrászt kapott tőlünk.
Csak, hogy érzékeltessem a társalgás színvonalát:
- Jó akkor legyen sárga.
- Én bazmeg fel nem veszek egy sárga ruhát!
- De mér'? A sárga az szép...
- Sárgában úgy nézek ki, mint akit a hullaházból hoztak. Nem veszek sárgát.Kék?
- A kék az annyira kommersz...
- Nem, legyen kék. Az jó. A kék...
- Én nem megyek kékben.
- Zöld?
- Zöld? Háááát, jó. A zöld az jó.
Nem tudom, hogy fogunk kialkudni egy színt, amiben az irtókifinomult ízlésű hugom, az öltözködési dackorszak (piros, rózsaszínnel és narancsssárgával) közepén járó gyerek és én kibírjuk az esküvőt hisztériás roham nélkül.
Ha vannak pillanatok, amikor Apa bánja, hogy egy fia sincs, ezek azok.