hétfő, május 02, 2005

Annyira nagyon szeretem a felsôoktatási intézményt, melyet majd' 5 éve van szerencsém látogatni, hogy, ha szavakba kellene öntenem imádatomat, csak állnék, topognék, és heves arcpirulás közepette vizsgálnám a talpam alatt elterülô szônyeg mintázatját, de meghatottságtól összeszorult torkomon egy hang sem jönne ki.
Mert, hát hogy'' nem lehet rajongani egy egyetemért, ahol a filmtörténet vizsga beugrója egy elôre leadott, 5000 karakteres házidolgozat, melynek témáját a még az iskolánál is jobban rajongott szakállas bácsi (vö.: egyetemi oktató) adja meg. A beadási határidô elôtt öt nappal. Ezen nap történetesen egybeesik elutazásom napjával. A leadási határidô történetesen egybeesik megérkezésem napjával. Éjjen.
A mélyentisztelt tanerônek azonban teljes mértékben igaza van: nem kell idôt adni az ilyen balgaságokra, ha egy-két hét állna rendelkezésre a tanulmány elkészítéséhez, még a végén valamelyik megáltalkodott hallgató írna egy értelmes házidolgozatot, ami mégiscsak kínos forulat lenne egy ilyen patinás egyetem történetében, zárjuk rövidre az ügyet, hölgyeim és uraim, lopjon és ollózon, ki honnan tud.

Megjegyzések: Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]





<< Főoldal

This page is powered by Blogger. Isn't yours?

Feliratkozás Bejegyzések [Atom]