naivdiva

És az is furcsa, ahogy hazamegyek (jövök) minden nap, és természetes. Érted, mert VAN. Nagy francot, nem természetes. Néha most sem tudom, hogy a lépcsőzéstől vagy a találkozástól dobog a torkomban a szívem, bár többnyire a lépcsőzéstől nem szokott, amennyire emlékszem, de az is lehet, hogy csak elkezdődik a boldog hanyatlás és satnyulok, de szerintem nem.

Persze, miért is tudnék bármi értelmeset kinyögni erről, amikor mióta az eszemet tudom, nem tudok írni, ha boldog vagyok és most...

Zorka sivítozik mint régen, a lakás is ugyanúgy néz ki (jó, néha rend is van mostanában), én sem öregedtem sokat és mégis. Új kérdések vannak. Más kérdések, amiken éppúgy lehet parázni, mint a régieken, de ezek JÓ kérdések, amiket jólesik feltenni, annyira, hogy fülig szalad a szám a villamoson.
És majd talán eljön az a nap is, amikor elhiszem.