hétfő, május 09, 2005
Tegnap, amikor szolid pánikrohamot kaptam a repülôn és elfehéredett ujjakkal szorongattam Handsome elfehéredô kezét, arra gondoltam: Istenem, nem lehet, hogy most meghaljak, nem kezdtem magammal még semmit ebben a büdös életben, nem szültem gyereket, nem fejeztem be a könyvemet, nem lettem Pulitzer-díjas.
Ebben a sorrendben.
Ma persze megint kurvára nincs kedvem dolgozni.
Az Úristen mindenesetre megkegyelmezett pondrónyi kis életemnek, és nem haltam meg. Még jó, hogy ritkán repülök, elôbb-utóbb végezne velem egy széllökés kiváltotta szívroham.
Ebben a sorrendben.
Ma persze megint kurvára nincs kedvem dolgozni.
Az Úristen mindenesetre megkegyelmezett pondrónyi kis életemnek, és nem haltam meg. Még jó, hogy ritkán repülök, elôbb-utóbb végezne velem egy széllökés kiváltotta szívroham.
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]