hétfő, június 20, 2005
Elmeséljem, hogyan folytatódik az a nap, ami úgy kezdődik, hogy a fél körmöm fentmarad a buszon, miután becsípte a jegykezelő apparát?
Hát úgy, hogy lefejelem a bejárati ajtót a cégnél. Szájjal. Szerencsére volt a közelben egy jegeskávé, így csak kisebb pukli lett rajta, és nem dagadt a várakozásoknak megfelelő méretre.
Most van a bepánikolós periódus a cégnél, mert már biztos, hogy nem érem utol magam, és kissé szorongva várom a pillanatot, amikor erre a tényre fény derül.
Viszont elkezdtem izomból szolizni, mert mindjárt itt a tesóm esküvője és a lila ruhám úgy nézne ki rajtam, mint egy adag ízlésesen elrendezett üszök, ha tartom a faléhoz konvergáló színemet. Pedig utálom becsszó. Mármint a szolit.
Hát úgy, hogy lefejelem a bejárati ajtót a cégnél. Szájjal. Szerencsére volt a közelben egy jegeskávé, így csak kisebb pukli lett rajta, és nem dagadt a várakozásoknak megfelelő méretre.
Most van a bepánikolós periódus a cégnél, mert már biztos, hogy nem érem utol magam, és kissé szorongva várom a pillanatot, amikor erre a tényre fény derül.
Viszont elkezdtem izomból szolizni, mert mindjárt itt a tesóm esküvője és a lila ruhám úgy nézne ki rajtam, mint egy adag ízlésesen elrendezett üszök, ha tartom a faléhoz konvergáló színemet. Pedig utálom becsszó. Mármint a szolit.
// bejegyezte: naiv @ 5:25 du. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]